Szabványos vizsgálati módszerek a tapadás mérésére szalagteszttel

Vizsgálati módszerek a tapadás mérésére

Ezt a szabványt a D 3359 rögzített megjelöléssel adják ki; a megjelölést közvetlenül követő szám az eredeti örökbefogadás évét, felülvizsgálat esetén az utolsó felülvizsgálat évét jelöli. A zárójelben lévő szám az utolsó újbóli jóváhagyás évét jelöli. A felső index (e) azt jelzi, hogy a legutóbbi felülvizsgálat vagy újbóli jóváhagyás óta történt szerkesztői változás.

1. terület

1.1 Ezek a vizsgálati módszerek a bevonófóliák tapadásának értékelésére szolgáló eljárásokra terjednek ki fémes aljzatokhoz nyomásérzékeny szalag felhordásával és eltávolításával a filmben készült vágások felett.
1.2 Az A vizsgálati módszert elsősorban munkaterületeken, míg a B vizsgálati módszert inkább laboratóriumi használatra szánják. A B vizsgálati módszer sem tekinthető alkalmasnak 5 mil (125 μm) vastagságú filmekhez.
1. MEGJEGYZÉS – A vevő és az eladó megállapodásától függően a B vizsgálati módszer vastagabb fóliák esetén is használható, ha szélesebb távolságú vágásokat alkalmaznak.
1.3 Ezeket a vizsgálati módszereket annak megállapítására használják, hogy a bevonat a szubsztrátumhoz tapad-e egy génhezrally megfelelő szinten. Nem tesznek különbséget a magasabb tapadási szintek között, amelyekhez kifinomultabb mérési módszerekre van szükség.
2. MEGJEGYZÉS – Fel kell ismerni, hogy a bevonat felületének tapadási képességében mutatkozó különbségek befolyásolhatják az azonos eredendő tapadású bevonatokkal kapott eredményeket.
1.4 Többrétegű rendszerekben a rétegek között tapadási hiba léphet fel, így a bevonatrendszernek az aljzathoz való tapadását nem határozzák meg.
1.5 Az SI mértékegységben megadott értékek szabványnak tekintendők. A zárójelben megadott értékek tájékoztató jellegűek.
1.6 Ez a szabvány nem kíván foglalkozni a használatával kapcsolatos biztonsági aggályokkal, ha vannak ilyenek. A szabvány használójának felelőssége a megfelelő biztonsági és egészségügyi gyakorlat kialakítása, valamint a szabályozási korlátozások alkalmazhatóságának meghatározása a használat előtt.

2. Hivatkozott dokumentumok

2.1 ASTM szabványok:

• D 609 Gyakorlat a hidegen hengerelt acéllemezek elkészítéséhez festékek, lakkok, átalakító bevonatok és kapcsolódó bevonó termékek teszteléséhez2
• D 823 Gyakorlatok egyenletes vastagságú festék-, lakk- és kapcsolódó termékek fóliák vizsgálati paneleken történő előállításához.
• D 1000 vizsgálati módszer elektromos és elektronikus alkalmazásokhoz használt, nyomásérzékeny, ragasztóval bevont szalagokhoz.
• D 1730 Gyakorlatok alumínium és alumíniumötvözet felületek festéshez történő előkészítéséhez4
• D 2092 Útmutató horganyzott (horganyzott) acélfelületek festéshez való előkészítéséhez5
• D 2370 Szerves bevonatok szakítószilárdsági tulajdonságainak vizsgálati módszere2
• D 3330 vizsgálati módszer a nyomásra érzékeny szalag lehúzódására 6
• D 3924 A festék, lakk, lakk és kapcsolódó anyagok kondicionálására és tesztelésére vonatkozó szabványos környezet előírásai
• D 4060 Szerves bevonatok kopásállóságának vizsgálati módszere a Taber Abraserrel

3. A vizsgálati módszerek összefoglalása

3.1 A vizsgálati módszer – X-vágást végeznek a filmen keresztül a hordozóra, nyomásérzékeny szalagot helyeznek a vágásra, majd eltávolítják, és a tapadást minőségileg értékelik a 0-tól 5-ig terjedő skálán.
3.2 B vizsgálati módszer – Hat vagy tizenegy vágást tartalmazó rácsmintát készítenek mindkét irányban a fólián a hordozóra, nyomásérzékeny szalagot helyeznek a rácsra, majd eltávolítják, és a tapadást a leírásokkal és illusztrációkkal összehasonlítva értékelik.

4. Jelentősége és felhasználása

4.1 Ha egy bevonat betölti az aljzat védő vagy díszítő funkcióját, akkor a várható élettartamon keresztül ragaszkodnia kell ahhoz. Mivel az aljzat és felület-előkészítése (vagy annak hiánya) drasztikusan befolyásolja a bevonatok tapadását, egy módszer a bevonat különböző aljzatokhoz vagy felületkezelésekhez, illetve különböző bevonatok ugyanazon aljzathoz és kezeléshez való tapadásának értékelésére. jelentős hasznot hoznak az iparban.
4.2. Használat előtt fel kell ismerni az összes adhéziós módszer korlátait, és ennek a vizsgálati módszernek az alacsonyabb tapadási szintekre való specifikus korlátozását (lásd 1.3). Ennek a vizsgálati módszernek a laboratóriumon belüli és laboratóriumok közötti pontossága hasonló a bevont felületekre széles körben elfogadott vizsgálatokhoz (például a D 2370 vizsgálati módszer és a D 4060 vizsgálati módszer), de ez részben annak az eredménye, hogy nem érzékeny mindenre. de nagy különbségek a tapadásban. A 0-tól 5-ig terjedő korlátozott skálát szándékosan választották ki, hogy elkerüljék az érzékenység hamis benyomását.

Vizsgálati módszerek a tapadás mérésére