Az UV porbevonatok optimális teljesítménye

Porbevonat Az ultraibolya fénnyel keményedő (UV porbevonat) technológia, amely egyesíti a hőre keményedő porbevonat előnyeit a folyékony ultraibolya térhálósodási technológia előnyeivel. A különbség a szabványos porbevonattól az, hogy az olvasztást és a kikeményedést két külön folyamatra osztják: hő hatására az UV-sugárzással keményedő porbevonat részecskék megolvadnak, és homogén filmmé alakulnak, amely csak UV fény hatására térhálósodik. A legelterjedtebb térhálósító mechanizmus ehhez a technológiához a szabadgyökös eljárás: az olvadt filmben lévő fotoiniciátorok UV-fénnyel történő aktiválása szabad gyökök képződését eredményezi, amelyek polimerizációs reakciót indítanak el gyanta kettős kötésekkel.

A végső bevonat szempontja és teljesítménye a gyantarendszerek, fotoiniciátorok, pigmentek, töltőanyagok, adalékanyagok, a porfestési folyamat körülményeitől és a kikeményedési paraméterektől függ. Az egyes készítmények és a térhálósodási körülmények térhálósítási hatékonysága differenciális fotokalorimetriával értékelhető.

Az UV-porbevonatok közelmúltbeli optimalizálása rendkívül jó kifolyást eredményezett, így akár 100 °C hőmérsékleten is elérhető sima felület. A technológiai és gazdasági előnyök megmagyarázzák az UV-por technológia iránti növekvő érdeklődést.

Az UV porokhoz kifejlesztett poliészter és epoxi kémia kombinációja lehetővé teszi az olyan piaci szegmensek kihívást jelentő követelményeinek teljes kielégítését, mint a fa, a fa kompozit, a műanyag és a fém. Bár a poliészter és epoxigyantát kombináló „hibrid porok” már több mint 20 éve ismertek a hőre keményedő porokban, az alacsony hőmérsékleten (pl. 120 °C) elért térhálósodási fok csak hosszú kikeményedési idő után válik „éppen elég jóvá”. Ezzel szemben az UV-re keményedő porbevonat fóliák „pár perc” hő és UV fény alatt teljesítik a legszigorúbb előírásokat.

Hozzászólások lezárva