Poliaszpartic bevonat technológia
A kémia egy alifás poliizocianát és egy poliaszparaginsav-észter reakcióján alapul, amely egy alifás diamin. Ezt a technológiát kezdetben a hagyományos, kétkomponensű poliuretán oldószerbázisú bevonatkészítményekben használták, mivel a poliaszparaginsav-észterek kiváló reaktív hígítók a magas szilárdanyag-tartalmú poliuretán bevonatokhoz.
A poliaszparaginsav bevonat technológiájának újabb fejlesztései az alacsony vagy közel nulla VOC bevonatok elérésére összpontosultak, ahol a poliaszparaginsav-észter a poliizocianáttal való reakcióhoz szükséges társreagens fő komponense. A poliaszparaginsav-észterek egyedi és állítható reakcióképessége lehetővé teszi az alkalmazási igényekhez szabott, gyorsan kikeményedő bevonatok tervezését. Ezeknek a bevonatoknak a gyors kikeményedési tulajdonsága jelentős, pénzmegtakarítást eredményező termelékenységnövekedést, valamint magas felépítésű, alacsony hőmérsékleten történő kikeményedést, valamint kopás- és korrózióállóságot biztosít.
A poliaszpartikumok elnevezés a közelmúltban népszerűvé vált az iparban alkotók körében, mivel meg kell különböztetni a polikarbamidoktól és poliuretánoktól. Definíció szerint a poliaszparaginsav egy alifás polikarbamid, mivel egy alifás poliizocianát reakciója egy poliaszparaginsav-észterrel – amely egy alifás diamin. A poliaszparaginsav bevonatok azonban mind alkalmazási, mind bevonatteljesítményi tulajdonságaiban nagyon különböznek a hagyományos polikarbamidoktól. Például a poliaszparaginok lehetővé teszik a formulátor számára a reakció és a térhálósodás sebességének szabályozását, így a kétkomponensű keverék fazékideje öt perctől két óráig terjedhet. Míg a permetezési technikák közé tartozik a plu használataral komponens permetező berendezés, sok alkalmazás alkalmazható a hagyományos permetezőkkel, így az alkalmazás sokkal kevésbé bonyolult és kevésbé hajlamos a hibákra
A Polyaspartic technológia alkalmazásaiban és teljesítményi jellemzőiben közelebb áll a 2 komponensű alifás poliuretán bevonatokhoz. Gyakran használják fedőlakkként, mivel nem sárgul. De itt is vannak figyelemre méltó különbségek. A poliaszparaginsav bevonatokat például nagyon magas szilárdanyag-tartalomra (70-100% szilárdanyag) lehet formulázni, és magasabb filmrétegekre lehet felvinni (akár 15 mil WFT egyetlen rétegben), mint a tipikus kétkomponensű alifás poliuretánok. Mivel a poliaszpartikumok sokkal gyorsabban száradnak, mint a tipikus alifás poliuretánok, gyakran használják olyan alkalmazásokban, ahol a gyors kikeményedés a festési műveletek termelékenységének javítását jelenti.