Foszfát bevonatok előkezelése acélfelületekhez

Foszfát bevonatok előkezelése acélfelületekhez

Az acélfelületek elismert előkezelése közvetlenül a por felhordása előtt a foszfátozás, amely a bevonat tömegében változhat.

Minél nagyobb a konverziós bevonat tömege, annál nagyobb a korrózióállóság elérése; minél kisebb a bevonat tömege, annál jobbak a mechanikai tulajdonságai.

Ezért kompromisszumot kell választani a mechanikai tulajdonságok és a korrózióállóság között. A nagy foszfáttartalmú bevonat problémákat okozhat porbevonatok kristálytörés léphet fel, amikor a bevonatot helyileg alkalmazott mechanikai erők érik, pl. hajlítás vagy ütközés.

A porbevonatnak a foszfátbevonathoz való kiváló tapadásának köszönhetően a szétválás általában a foszfát/fém szubsztrát határfelületén történik, nem pedig a foszfát/porbevonat határfelületén.

A foszfátbevonatokra a BS3189/1959 szabvány vonatkozik, a cink-foszfát esetében a C osztály, a vas-foszfát esetében a D osztály.
Finom szemcsés kristályos cink-foszfát 1-2g/m2 bevonattömegnél, vas-foszfátnál 0.3-1g/m2 bevonattömeg esetén javasolt. A felhordás történhet szórással vagy mártással. A kromát passziválás általában nem szükséges.

A vas-foszfát bevonatokat általában három- vagy négylépcsős művelettel permetezzük fel. A munka általában két vizes öblítési szakaszon megy keresztül szárítás előtt.

A cink-foszfát permetezéssel vagy mártással ötlépcsős műveletben alkalmazható, pl. lúgos zsírtalanítás, öblítés, cink-foszfát, két vizes öblítés.

Fontos, hogy a foszfátozás után a munkadarabot a száradás után a lehető leghamarabb porszórjuk.

Foszfát bevonatok előkezelése