A bevonat vastagságának mérése – ISO 2360:2003 – 1. rész

Nem vezető bevonatok nem mágneses elektromosan vezető alapanyagokon – A bevonat vastagságának mérése – Amplitúdóérzékeny örvényáram módszer

NEMZETKÖZI SZABVÁNY
ISO 2360 harmadik kiadás

1 Hatály

Ez a nemzetközi szabvány egy módszert ír le a nem vezetőképes bevonatok vastagságának roncsolásmentes mérésére nem mágneses, elektromosan vezető (génrally fémes) alapanyagokat, amplitúdóérzékeny örvényáramú műszerekkel.
MEGJEGYZÉS Ez a módszer nem vezetőképes anyagokon lévő nem mágneses fémbevonatok mérésére is használható.
A módszer különösen alkalmazható az eloxálással előállított legtöbb oxidbevonat vastagságának mérésére, de nem alkalmazható minden konverziós bevonat esetében, amelyek közül néhány túl vékony ahhoz, hogy ezzel a módszerrel meg lehessen mérni (lásd a 6. szakaszt).
Bár elméletileg a módszer alkalmazható bevonatok vastagságának mérésére mágneses alapú anyagokon, alkalmazása erre az alkalmazásra nem javasolt. Ilyen esetekben az ISO 2178 szabványban meghatározott mágneses módszert kell alkalmazni.

2 Alapelv

Egy örvényáramú szondát (vagy integrált szondát/műszert) helyeznek a mérendő bevonat(ok) felületére, és a vastagságot a műszer leolvasott értékéből olvassák le.

3 Készülék

3.1. Egy örvényáram-generátort és detektort tartalmazó szonda, amely egy olyan rendszerhez kapcsolódik, amely képes mérni és megjeleníteni az amplitúdó változásait, általában a bevonat vastagságának közvetlen kijelzéseként. A rendszer képes lehet fázisváltozások mérésére is.
MEGJEGYZÉS 1 A szonda és a mérőrendszer/kijelző egyetlen műszerbe integrálható.
2. MEGJEGYZÉS A mérési pontosságot befolyásoló tényezőket az 5. pont tárgyalja.

4 Mintavétel

A mintavétel a konkrét alkalmazástól és a vizsgálandó bevonattól függ. A vizsgálati minták területéről, helyéről és számáról az érdekelt feleknek meg kell állapodniuk, és azt bele kell foglalni a vizsgálati jegyzőkönyvbe (lásd a 9. szakaszt).
folytatás……